Az elfelejtett állomány - interjú Pongó Gézával, az FRSZ főtitkárával

 

A 2010-ben alakult Orbán-kormány nem váltotta be a rendőri állománynak tett ígéreteit – e mulasztását remélhetőleg pótolja a rendelkezésére álló négy évben – nyilatkozza Pongó Géza. A Független Rendőr Szakszervezet főtitkára egyben reményét fejezi ki, hogy a kabinet számára a jövőben elfogadható tárgyalópartner lesz a tagjainak érdekében fellépő, apolitikus szakszervezet.

 

 

- Főtitkár úr! Meglehetősen hosszú idő telt el azóta, hogy Önnel aktuális szakszervezeti kérdésekről, az FRSZ mindennapjait érintő ügyekről beszélgettünk volna.

 

- Felesleges hangsúlyoznom, hogy ez rajtam kívülálló okok miatt történt. A Független Rendőr Szakszervezet tagjai ismerik az elmúlt kormányzati ciklus történéseit. Tudják, hogy számos olyan jogszabályi változás történt, amelyek lényegesen korlátozták az érdekvédők lehetőségeit. Ezek az intézkedések természetesen hatottak a szakszervezetek anyagi, kommunikációs lehetőségeire is. Ez utóbbi vonatkozásában talán elegendő említeni a FRÁSZ újságot – a lap megjelentetésére immár két és fél éve nem tudunk pénzügyi forrást biztosítani.

 

- Javaslom, hogy lépésről lépésre elevenítsük fel, milyen kívánságokat – vagy fogalmazzunk inkább kissé keményebben – elvárásokat fogalmazott meg az FRSZ a Gyurcsány-Bajnai, majd később az Orbán-kabinettel szemben!

 

- A Független Rendőr Szakszervezet negyedszázados történetét szinte azonos követelések kísérik. A rendszerváltás hajnalán ugyanis olyan alapvetéseket fogalmaztunk meg, melyek egy, a társadalom és az állam szempontjából kiemelt jelentőségű testület tagjainak életminőségét jelentősen befolyásolják. Ezek közé tartozik a munka megbecsültségének, a hivatás presztízsének javítása, a pályakezdő tiszthelyettesek megalázóan alacsony fizetésének emelése, az életpálya modell bevezetése, a szolgálati nyugdíjrendszer átalakítása, 30%-os általános fizetésemelés. Természetesen ezek csak csomópontok, sok-sok elágazással, hiszen hosszasan sorolhatnánk az elmaradt szociális ígéreteket, a tapasztalt, több tízéves gyakorlattal rendelkezők számára a havi ötvenezer forintos plusz illetmény további biztosítását.

 

- Első hallásra kissé eltúlzottnak tűnik a 30%-os illetményemelés…

 

- A tárca és a kormány azonban nem először hall erről! Ha csak abból indulunk ki, hogy a feszített munkaterhek ellentételezését korábban sem biztosították, már indokolt lenne ez a nagyságrend. A tények azonban arra is rámutatnak, hogy a hivatásos állomány hét, míg a közalkalmazotti állomány tizenkét éve nem részesült bérfejlesztésben. Ha a korábbi évek inflációját vesszük alapul, máris egyértelművé válik, hogy komoly keresetveszteséget voltak kénytelenek elszenvedni kollégáink.

 

- A rendőri állomány jelentős része kicserélődött – Ön szerint ez milyen hatással van a munkahelyi légkörre? Beszélhetünk-e még egyáltalán hivatástudatról?

 

- Kétségtelen, hogy napjainkban már jóval fiatalabb a testületen belüli átlag életkor, mint akár tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ezt tulajdonképpen kedvező jelnek is tekinthetnénk, ha azt érzékelnénk, hogy nőtt a pálya elismertsége. Erről azonban szó sincs! A dolgozók nagyobb részénél nem beszélhetünk hivatástudatról, elkötelezettségről – a rendőrség ma már egy átlagos munkahelynek tekinthető. Ez kivetül a fluktuációra is – évente ezerkétszázan döntenek úgy, hogy jobb megélhetési forrás után néznek. Természetesen az állam, a központi költségvetés is károsodik, hiszen egyetlen rendőr kiképzése is tetemes összeget emészt fel. Pozitívum ugyanakkor, hogy az eltávozók helyét relatíve könnyű betölteni, ugyanis a munkanélküliséggel terhelt területekről, országrészekből számtalan fiatal számára biztos megélhetést jelent. S ha már az élet így hozza, őket feltétlenül meg kellene tartani, bár azt is tudjuk, hogy csak hosszú évek multával lesznek „igazi” rendőrök. Összegzésképpen: hivatás- és kötelességtudat, felelősségvállalás jellemezze a ma és a jövő rendőreit.

 

- Főtitkár úr a múlt gondjait kivetítette a jövőbe, s mintha ezt máris meghallotta volna a kormányzat. Pintér Sándor belügyminiszter június elején, a parlament illetékes bizottsága előtt elismeréssel szólt a rendőri állomány munkájáról, s olyan intézkedéseket jelentett be, melyeket a Független Rendőr Szakszervezet is szorgalmaz.

 

- Érdeklődéssel figyeltem Pintér Sándor utóbbi időben tett nyilatkozatait, mert egybecsengenek az FRSZ követeléseivel. Bízom abban, hogy ígéreteinek megfelelően – remélhetőleg már a kormányzati ciklus elején – valóban megalkotják a rendőrök számára az életpálya modellt, a hivatásos állomány tagjai valóban önrész nélkül juthatnak hitelhez, s valóban lesz érdemi illetményemelés. A belügyminiszter azt is bejelentette, hogy emelik a rendőrség létszámát, mert az önkormányzatok, a kistelepüléseken élők igényt tartanak a kollégák jelenlétére. Ezek a lépések segíthetik a rendőrségről kialakult társadalmi kép finomítását, újrarajzolását. A harmadik Orbán-kormány megalakulásakor egyébként a miniszterelnök arra kérte Pintér Sándort: a közrend legfőbb őreként teremtse meg a mindennapok biztonságát. Legyen kemény, hajlíthatatlan és igazságos! Nos, mi is ugyanezt kérjük tőle, ha az állomány ügyeiről, érdekeiről van szó. A ránk vonatkozó intézkedéseket ugyanis a kormányzati politikusok, rendőri vezetők hozzák meg.

 

- Változatlan célok – megváltozott környezetben. Vajon mekkora súlyuk, befolyásuk, érdekérvényesítő lehetőségeik vannak napjainkban a szakszervezeteknek?

 

- Az alap nem változott! Meggyőződésem, hogy a tagok jogait csak ütőképes szakszervezet képes megvédeni. Szimpatizánsainknak tudniuk kell, hogy a dolgok értük történnek. Úgy gondolom, hogy a kormányzatnak is fel kell ismernie: a közel négy éve tartó folyamatok fenntarthatatlanok - a rendvédelmi szakszervezetek hátrányosabb helyzetben vannak, mint 2010-ben. A jelenleginél nagyobb bizalmat kér a Független Rendőr Szakszervezet a kormányzattól, mert érdekeink egybeesnek. Apolitikus, korrekt partnerek kívánunk lenni, ehhez azonban vissza kell térni a korábbi jogszabályokhoz. Nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, s őszintén remélem, erre már a közeljövőben sor kerülhet. A konzultációk megkezdését indokolja az FRSZ beágyazottsága, tradíciója is.

 

- Főtitkár Úr! A munka világa – részben a globalizáció hatására - radikálisan átalakult. Ön hogyan látja: ebben a miliőben mit tehetnek, hogyan alakítsák át tevékenységüket a szakszervezetek a dolgozók érdekében?

 

- Kissé patetikusan úgy is fogalmazhatnék: szabad szakszervezetek nélkül nincs demokrácia. Látni kell, hogy a rugalmas munkaerő piac idején a korábbinál is nagyobb szükség van az érdekvédőkre. Kiegyenlítő, közvetítő szerepünk jelentőségét érzékeli mind a munkaadó, mind a munkavállaló. S a hogy említette: a munka világának átalakulása együtt jár azzal is, hogy nem egy életre szóló szakmát, hivatást választunk, emiatt gyakoriak az átképzések, továbbtanulások – ez utóbbira még a rendőrségen belül is szükség van. A munkáltató – bármilyen szférában is működik – akkor jár el helyesen, ha az ezekhez szükséges feltételeket megteremti. Meggyőződésem: szakszervezeti nyomás nélkül sok, a munkavállalókat érintő kérdés, pozitív irányú döntés nem valósulna meg.

 

Süli Ferenc