Nem "csak" 40 ezer volt szolgálati nyugdíjas, hanem a magyar jogállamiság szenvedett jogerős vereséget

 

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának múlt pénteken nyilvánosságra hozott jogerős döntése szerint nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek szolgálati nyugdíját a magyar törvényhozás szolgálati járandósággá alakította át és 16 %-os csöklentéssel súlytotta.

 

 

A bíróság által elbírált három panasz közül az egyiket az FRSZ felkérésére a Magyar Helsinki Bizottság szakjogászai készítették el és nyújtották be, így az alábbiakban a bizottság jogi értékelését tesszük közzé, tekintettel arra, hogy az abban foglaltakkal szakszervezetünk is egyetért.

 

Hézagos strasbourgi döntés a szolgálati nyugdíjról

 

A STRASBOURGI BÍRÓSÁG JOGERŐS DÖNTÉSE SZERINT NEM SÉRTI AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI EGYEZMÉNYÉT, HOGY AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJKORHATÁRT BE NEM TÖLTÖTT SZEMÉLYEK ESETÉBEN A SZOLGÁLATI NYUGDÍJAT JÁRANDÓSÁGGÁ ALAKÍTOTTÁK ÁT ÉS MEGADÓZTATJÁK. A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG NÉGY PONTON KIFOGÁSOLJA A HATÁROZATOT.

 

Markovics László 1990 és 2007 között szolgált rendőrként, egészségügyi okból vált jogosulttá szolgálati nyugdíjra. (Őt a strasbourgi bíróság előtt a Magyar Helsinki Bizottság képviselte - az FRSZ felkérése alapján - a szerkesztő megjegyzése.) Béres László szolgálati nyugdíjazására 2010-ben került sor, mivel az átszervezések során az alacsonyabb beosztásba helyezését nem fogadta el. Augusztin Gábor doktor 1974 és 2005 között áll állományban orvosként és egészségügyi okból nyugdíjazták.

 

A törvényi szabályozás 2011-ben mintegy három hét leforgása alatt változott meg, így a panaszosok és nagyjából 40 ezer egykori bajtársuk szolgálati nyugdíj helyett szolgálati járandóságra váltak jogosulttá. A járandóságuk összege a mindenkori személyi jövedelemadó-kulcsnak megfelelő mértékben csökkent, meghatározott esetben (ha jövedelmük elérte a mindenkori minimálbér másfélszeresét) az ellátás felfüggesztésére kerülhetett sor, valamint a nyugdíjas státuszhoz kapcsolódó egyéb kedvezményektől is megfosztották a kérelmezőket. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott panaszukat a kérelmezők a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére, valamint a tulajdonjog és a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmére alapozták.

 

A szolgálati nyugdíj megszüntetése miatt összesen 13 és fél ezer panaszos 1260 kérelemmel fordult Strasbourghoz - közülük 1.286 fő beadványát az FRSZ nyújtotta be, a Magyar Helsinki Bizottság segítségével (a szerkesztő megjegyzése).

 

A három magyar beadványt az Emberi Jogok Európai Bírósága múlt héten elutasította. A döntés értelmében a szolgálati nyugdíjak átalakítására vonatkozó magyar jogi szabályozás nem jelent aránytalan terhet az érintetteknek, és nem diszkriminatív.
 A döntést egyhangúlag hozták meg, s az végleges, és ugyan csak a Markovics László, Béres László és Augusztin Gábor által beadott panaszokat érinti közvetlenül, ám a határozat precedens értékű, tehát az emberi jogi bíróság a többi ügyben is ilyen döntést hoz majd.

 

A strasbourgi bírák úgy ítélték meg, hogy a kérelmezőknek járó juttatás csökkentése nem ésszerűtlen és nem
 aránytalan mértékű. Ezt a bíróság arra alapozta, hogy az érintettek továbbra is részesülnek a szolgálati járandóságban, amelynek összege ésszerű viszonyban áll a korábbi szolgálati nyugdíjéval, azaz nem fosztották meg őket megélhetésüktől, és olyan helyzetbe sem kerültek, hogy jövedelmük elégtelen lenne a megélhetéshez.

 

A bíróság úgy látja: ha történt is diszkrimináció, akkor is megállapítható, hogy az elérni kívánt cél és az alkalmazott eszköz, vagyis a nyugdíjrendszer racionalizálása és a juttatások csökkentése ésszerű arányban áll egymással.

 

A strasbourgi döntés a Helsinki Bizottság szerint négy okból kritizálható, ebből három tartalmi, egy pedig formai.

 

1) Bár a kérelmek külön kitérnek a rögzített nyugdíj problematikájára, erről említést sem tesz a határozat. Álláspontunk szerint a joguralom szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy ha van egy olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint egy időpontban a későbbi szabályozástól függetlenül rögzítik a szolgálati nyugdíjakat, akkor azok csökkenthetők-e a későbbiekben. Amennyiben igen, akkor nem világos, mire szolgálnak a kifejezett jogot biztosító törvények, különösen akkor, ha nyugdíjak rögzítése és azok megvonása között alig pár év telik el.

 

2) Nem világos, hogy az életkoralapú diszkriminációról miért nem ejt egy szót sem a határozat, és az sem, hogy mi lenne az ésszerű oka az 57 éves korhatárnál a beavatkozással érintett személyi kör kijelölése. Egy mondatot legalább érdemelt volna ez a kérdés.

 

 

3) Érthetetlen a diszkriminációtilalommal kapcsolatos érvelés, ugyanis a határozatból két, egymással összeegyeztethetetlen álláspont rajzolódik ki. Az egyik szerint a nyugdíjas státuszok egységesítése nem minősülhet eltérő bánásmódnak, hiszen célja éppen az egyenlőtlen helyzetek egyenlőbbé tétele. Ez az érv szerintünk tarthatatlan, ugyanis az nem lehetséges, hogy az „egyenlősítés” során törvény alapján szerzett jogokat szüntetünk meg különböző jogi státuszú – de összehasonlítható helyzetben lévő, ti. nyugdíjas – személyek vonatkozásában. Ez alapján azt is kitalálhatjuk bármikor, hogy az országgyűlési képviselők magasabb nyugdíját csökkenteni kell, mert akkor lesz egyenlőbb a nyugdíjasok helyzete, ha a 40 évet dolgozott tanárok és a 20 évet képviselőként eltöltött személyek nyugdíja között nincs különbség. Ennek a gondolkodásnak lényegében semmi köze nincs a diszkriminációtilalomhoz, ami a hátrányos megkülönböztetést tiltja. A másik – ugyanebben a határozatban megjelenő – bírósági álláspont szerint, ha van is eltérő bánásmód, akkor azt a nyugdíjrendszer racionalizálása indokolja. Nem világos azonban, hogy mit is kell értenünk a nyugdíjrendszer racionalizálásán akkor, ha az nem jelentheti az igazságtalannak tartott nyugdíjak igazságosabbá tételét. Viszont ha az utóbbit érti ez alatt a strasbourgi bíróság, akkor veszélyes útra lépett, mert az egyértelmű jogszabályi rendelkezések utólagos felülvizsgálatát teszi lehető a mindig bizonytalan és változó tartalmú társadalmi igazságosság-felfogások szerint. Ez pedig éppen a joguralom felszámolását jelentené.

 

4) Végül nem világos, hogy miért minősítette a kérelmeket nyilvánvalóan megalapozatlanként befogadhatatlannak a strasbourgi bíróság közel két és fél után. A fenti összefoglalóból sem tűnik úgy, hogy nyilvánvaló lenne a kérelem befogadhatatlansága, viszont eljárásjogilag ez a döntés azzal a következménnyel jár, hogy nem lehet kérni a döntés nagykamarai vizsgálatát. Pedig szerintünk lettek volna olyan elvi jelentőségű problémák (a joguralom és a diszkriminációval kapcsolatosan jelzett kérdésekben), amelyeket akár jogfejlesztési célból indokolt lett volna a Nagykamarának vizsgálnia. A vizsgált rendelkezést egykoron öt magyar alkotmánybíró is alkotmányellenesnek ítélte, márpedig nehezen egy kérelem nyilvánvaló megalapozatlansága, ha annak tárgyát (az új szabályozást) az alkotmánybírák közel fele megsemmisítette volna a jogállamiság sérelme miatt.

Forrás: Magyar Helsinki Bizottság

 

A Magyar Helsinki Bizottság részletes jog elemzése innen tölthető le

 

 

Az FRSZ véleménye szerint nem "csak" 40 ezer volt szolgálati nyugdíjas, hanem a magyar jogállamiság szenvedett jogerős vereséget

 

A szolgálati nyugdíj intézményrendszerét az 1937. évi XXIV-es törvénycikk vezette be Magyarországon és azt 74 éven át - ideológiai töltettől függetlenül - minden rendszer megőrzendő értéknek tekintette. A 2010-ben hatalomra került kormány azonban - saját korábbi véleményét megváltoztatva - elődeitől eltérő álláspontra helyezkedett: a társadalmon élősködő heréknek állította be a szolgálati nyugdíjban levőket és minden eszközt felhasznált arra, hogy közvélemény szemében igazságtalan és érdemtelen jogként tűntesse fel a még állományban lévők szolgálati nyugdíjra való jogosultságát is. 

 

A HVG által készített közvélemény kutatás szerint 2011. júliusában - az erőteljes kormányzati propaganda ellenére - a válaszadók mindössze 18 százaléka tartotta helyesnek, hogy a már korábban szolgálati nyugállományba helyezettek juttatásait is csökkentsék.  Azt, hogy a korhatár alatti nyugdíj szabályain változtatni kell, a lakosság döntő többsége elfogadta, mindössze 16 százalék hagyta volna érintetlenül a rendszert. Ám a legtöbben csak azoknál tartották volna elfogadhatónak a szigorítást, akiknek még sok évük volt hátra a nyugdíjig (33 százalék), vagy akik csak a döntést követően kezdenek el dolgozni (28 százalék).

 

Mindez nem érdekelte a döntéshozókat és a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése mellett foglaltak állást. Ehhez azonban az alkotmányt is módosítaniuk kellett, amit a kétharmados többség meg is tett: az Országgyűlés 2011. június 06-ai ülésnapján elfogadta azt a kormánypárti alkotmány-módosítási javaslatot, mely lehetővé tette az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátások csökkentését, szociális ellátássá alakítását, vagy munkavégzésre való képesség esetén akár a megszüntetését is. Ezzel a döntéssel az FRSZ véleménye szerint a törvény-javaslatot elfogadó kormánykoalíció kiírta Magyarországot a jogállamok sorából. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátások ugyanis az elfogadáskor hatályos jogszabályok alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jognak minősültek, melyekről akkor még úgy gondoltuk, hogy a magyar alkotmány és a nemzetközi jog védelme alatt is állnak.

 

Utólag bebizonyosodott, hogy tévedtünk. A magyar Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság döntéseiből az következik, hogy a törvényesen és jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat ma Magyarországon nem védi semmi! 

 

Az FRSZ más jogvédő szervezetekkel együtt hiába fordult panasszal az Európai Bizottság különböző szerveihez és tisztségviselőhez, a magyar Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, jogorvoslatot nem tudtunk kiharcolni tagjaink számára.

 

Az EU tisztségviselői érdemben nem is foglalkoztak a szolgálati nyugdíjak megszűntetésével, hanem tovább passzolták a labdát a strasbourgi bíróságnak.

 

A magyar Alkotmánybíróság a korábban saját maga által hozott mintegy féltucatnyi precedens értékű döntést figyelmen kívül hagyva utasította el 940 szolgálati nyugdíjától megfosztott tagunk képviseletében benyújtott alkotmányjogi panaszunkat.

 

Végezetül a múlt héten Strasbourgban megszületett az utolsó döntés is. 2 és fél éves irattologatás után a bíróság három kiválasztott panaszos ügyében úgy döntött, hogy elutasítja a hozzá benyújtott jogorvoslati kérelmeket.

 

Amint az a Magyar Helsinki Bizottság közleményéből is kiderül, a nemzetközi jogi lehetőségek ezzel kimerültek. Fellebbezésre a három érintett ügyében nincs lehetőség és a többi 13 ezer ügyben is azonos, elutasító döntés várható.

 

Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak! A strasbourgi bírák döntése ugyanis, még ha csak áttételesen is, de határt  szabott az elvonásnak! A határozatból következik, hogy a szolgálati járandóság további csökkentése már nem lenne összeegyeztethető a nemzetközi jogi követelményekkel. A bíróság érvelése szerint ugyanis a szolgálati járandóságot sújtó elvonás azért nem aránytalan mértékű, mert "az érintettek továbbra is részesülnek a szolgálati járandóságban, amelynek összege ésszerű viszonyban áll a korábbi szolgálati nyugdíjéval, azaz nem fosztották meg őket megélhetésüktől, és olyan helyzetbe sem kerültek, hogy jövedelmük elégtelen lenne a megélhetéshez."  Ezzel a megállapítással nyilvánvalóan nem a jogsérelem súlyát kívánjuk bagatelizálni, szándékunk inkább reményt adni a jövőre nézve! Abban a nem kívánt esetben, ha a kormányzatban ismét felvetődne a szolgálati járandóságban részesülők további megsarcolásának ötlete, számolniuk kellene az újabb peres eljárásokkal is, melyekben tagjaink jogait legjobb tudásunkkal, immár a strasbourgi bíróság precedens értékű ítéletére alapozva, a siker reményében védelmeznénk! Bízunk benne, hogy a kormányzat velünk egyezően értékeli az ítéletet, és nem teszi újabb próbára tagjaink jogainak védelme iránti elkötelezettségünket.

 

(Végezetül kiemeljük, hogy a strasbourgi bíróság döntését ez ideig még nem kaptuk kézhez. Amint ez megtörténik - a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett - az ítéletet nyilvánosságra fogjuk hozni.)

 

A strasbourgi bíróság döntése itt olvasható (angolul)