Egyetlen fegyver: a béremelés - interjú Pongó Gézával, az FRSZ főtitkárával

Egy közelmúltban készített tanulmány szerint a rendőrségi állomány negyven százaléka státusának feladásán gondolkodik. Ismerve a hazai munkaerőpiaci helyzetet, a fiatal, jól képzett tisztek, tiszthelyettesek számára  könnyen elérhető, megszerezhető a versenyképes fizetéssel rendelkező munkahely.  A talán sokkolónak is aposztrofálható kutatási eredmény egyrészt a hivatás presztízsét, másrészt a szakmai irányítás színvonalát, hozzáállását minősíti. Felesleges hangsúlyozni: ha a szándékot tettek követik,  nem csak a testület – a társadalom is rendkívül érzékeny veszteséget lesz kénytelen elviselni.  Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, ezért  a rendőrségen dolgozó munkavállalókat és az FRSZ tagságát cikksorozat keretében kívánjuk tájékoztatni aktuális feladatainkról, teendőinkről  – nyilatkozta Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára. Az interjú az alábbiakban olvasható.

Főtitkár úr – úgy tűnik -, közel egy évtizede fokról fokra egyre érdesebbé válik a viszony a szaktárca, a rendőri irányítás és az érdekvédelmi szervezetek között?!

Az elmúlt években bizonyossá vált, hogy a testület szakmai irányítói és a szaktárca vezetése más véleményt, más koncepciót képvisel, mint a Független Rendőr Szakszervezet. E tény miatt napjainkban még nagyobb szükség van jól működő, a tagság érdekeit markánsan megfogalmazó érdekvédelmi szervezetekre. A munkavállalók ugyanis egyre kiszolgáltatottabbak, szaporodnak a kényes munkahelyi konfliktusok – ezért az FRSZ hathatós segítséget kíván nyújtani az állomány valamennyi tagjának. Folyamatosan napirenden van a bérkérdés, bíráljuk a kedvezőtlen jogszabályi változásokat, előtérbe került a munkavédelem, a munkaügy és más, szinte számtalan megoldatlan konfliktushelyzet.

A diagnózis bizonyára helyes, ám e problémák kezelése csak tárgyalások útján, konszenzussal lehetséges. Miként tudnak nyomatékot adni igényeiknek, követeléseiknek?

A szakszervezet vezetése napi kapcsolatban áll  a munkavállalókkal, s érzékelvén az elégedetlenséget, folyamatosan véleményezi a testületre vonatkozó jogszabályalkotó és előkészítői munkát. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a közvélemény is tudatában legyen annak, milyen körülmények és feltételek között dolgoznak a rend őrei.  Az információk megosztásában kiemelt szerepet szánunk a sajtónak, de a szokásos belső csatornákon keresztül is megismerhetik tagjaink  érdekvédelmi munkánkat. Hangsúlyoznom kell: a siker feltétele az aktivitás, az összefogás. Erőt kell felmutatnunk, s ez az erő képezheti a szolidaritás alapját.  Sorsdöntő tehát, hogy minél többen azonosuljanak céljainkkal, s ezt FRSZ tagságukkal is erősítsék meg. Ha ezt felmutatjuk, mindenki számára előnyös lesz.

Számtalan tárgyaláson és érdekegyeztetésen vagyunk túl az elmúlt években, rendszeresen konzultáltunk a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőivel, ám lényegi előrelépést nem tapasztaltunk. Az egyik, talán legégetőbb gond a tiszthelyettesek helyzete, státusa.  A túlterheltség miatt létszámhiány érzékelhető, s ez felveti az utánpótlás megoldatlanságát. Nem csak a jelentkezők száma csökken – a fiatalok fizikai és mentális alkalmassága is, s így nehezen tudnak megfelelni az állandóan növekvő igényeknek.  A jelenlegi állapotok megoldására egyetlen fegyver van: a fizetésemelés!

Meglepő ez az értékítélet, hiszen az évtized elején nagy várakozással beharangozott életpálya modell kudarcát, vagy inkább csődjét jelenti... 

Korábban gyakran elhangzott, hogy az életpálya modell oldhatja  - vagy megszüntetheti – az addig felhalmozott feszültségeket: ez a modell azonban értékét vesztette. A szakmai irányítóknak is tudomásul kell venniük, hogy átalakult a munkaerőpiac, s ez hatással van mind a rendőri, mind a köztisztviselői karra. Nincs versenyképes fizetés, változatlanul vonzó a külföldi munkavállalás. Nem lehet eleget hangsúlyozni: gyors lépésekre, intézkedésekre van szükség – elsődlegesen a fiatal tiszthelyettesek és tisztek illetményét kell emelni. A béremelésből természetesen nem maradhatnak ki a rendvédelmi igazgatási szolgálati viszony alá besorolt munkavállalók sem.

Hosszasan sorolhatnánk az aktulis problémákat, ám a béren kívül is életminőséget befolyásoló döntésekre vár az állomány. Egekbe szöktek a lakás- és albérleti árak, a lakhatási kedvezmények képtelenek követni a piaci helyzetet. Prioritást kell adni a lakáshelyzet megoldásának, s csak utána várható az ifjú rendőrök családalapítása, a gyermekvállalás.

S hogy fokozzam az elkeserítő helyzetet, egy tragikus végkimenetelű trendre hívom fel a figyelmet. Egy évtizede évente kétszázan léptek ki a a rendőrség kötelékéből – tavaly kétezren, s ez utóbbi megegyezik egy közepes nagyságú megyei kapitányság teljes személyi állományával. A konklúzió önmagától adódik: meg kell tartani és meg kell becsülni a jól kiképzett, hivatásukat szerető fiatal rendőröket, s segíteni beilleszkedésüket a szervezet életébe. Közel tíz éve változatlan – harmincnyolcezer- hatszázötven forint  - az előmeneteli rendszer alapját képező illetményalap, ennek emelése indokolt és sürgető. Hasonlóan stagnál, azaz kétszázezer forinton maradt az éves cafetéria keret is.

Régi, kicsit talán konzervatívnak tűnő struktúra, kevésbé flexibilis mozgástér – a munkaerőpaic új szereplői, s most elsődlegesen a fiatal rendőri állományra gondolunk - vajon képesek harmonikusan beilleszkedni ebbe a szervezetbe?

Belügyinisztériumnak és az országos rendőri vezetésnek tudomásul kellene vennie, hogy most egy új generáció jelentkezik a munkaerőpiacon – a humánpolitikában ezt is célszerű hasznosítani. Friss, új szemlélettel, munkakultúrával, kreativitással rendelkeznek – ezeket a pozitív tulajdonságokat vétek figyelmen kívül  hagyni. Fontosnak tartom: segítsük őket abban, hogy hivatásként élhessék meg adott pozíciójukat, s olyan körülményeket teremtsünk számukra, hogy évtizedekig a testületen belül maradjanak.

Az ország gazdasági helyzete – álláspontom szerint – kedvező a pozitív változtatásokra, ezért nem szabad bagatellizálni a felvetett kérdéseket. Tudni kell azt is, hogy az állomány türelme véges, s ez a tény esetleg nem várt humánpolitikai helyzetet idézhet elő. S hogy ez a jóslat nem alaptalan, arra bizonyíték: egy közelmúltban készült tanulmány szerint az állomány negyven százaléka gondolkodik a rendőri hivatás feladásán.