A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló, korábban hatályos törvény (azaz a régi Hszt.)101. § (4) bekezdésébe ütközően, illetve jogszabályi felhatalmazás nélkül megállapított illetményelemet az új Hszt. 351-352. § szerinti besoroláskor nem kell beszámítani az illetménybe, állapította meg a Kúria.
A Kúria honlapján közzé tett közlemény szerint:
„Az alperes a felperest 2013. január 1-től megillető illetményről kiadott parancsban az illetményalap 100%-ában meghatározott különleges bevetési pótlékot megszüntette, egyben tájékoztatta, hogy illetménye – megszüntetett bevetési pótlékkal egyező összegű – eltérítésére a munkájának értékelése alapján kerül sor. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (régi Hszt.) 101. § (4) bekezdésére hivatkozással kiadott parancs alapján a felperes összes illetménye – az illetményeltérítés és a beosztási illetmény alapján megállapított illetménykiegészítés figyelembevételével –nem csökkent, változatlan összegű maradt. A felperes teljesítményéről értékelés nem készült; az illetményeltérítés címén megállapított összeget az alperes 2015. június 30-ig értékelés elvégzése nélkül folyamatosan biztosította.
Az alperes a 2015. július 1-jén hatályba lépett a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 351. §-a alapján elkészített, a felperes 2015. július 1-től hatályos besorolásáról rendelkező állományparancsban a Hszt. 352. § b) pont szerinti korábbi rendszeres díjazás megállapításakor a 2013. január 1-től folyósított illetményeltérítést figyelmen kívül hagyta. A felperes 2018. augusztus 1-jén előterjesztett szolgálati panaszát, amelyben az illetményeltérítés rendszeres díjazásba való beszámításának elmaradását sérelmezte, az Országos Rendőr-főkapitány azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes a különleges bevetési pótlékra való jogosultsága 2013. január 1-től történt megszüntetésével összefüggésben illetményeltérítésre, kompenzációra nem volt jogosult.
Az elsőfokú bíróság az alperest – a Hszt. 351. § (1) bekezdése, (2) bekezdés f) pontja, 352. § a) pontja, b) pont 1. alpontja és c) pontja alkalmazásával – elmaradt illetmény címén a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta. Megállapította, hogy az alperes nem a régi Hszt. 101. § (4) bekezdése alapján folyósította az illetményeltérítést, hanem az illetmény részévé tette a korábban vezetői döntés alapján rendszeresen folyósított összeget, ezért az a felperes díjazásába beszámítandó. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria megalapozottnak találta. Az eljárt bíróságoknak a Hszt. hatályba lépésekor a 351. § (1) bekezdése által elrendelt, új besorolásra tett alperesi intézkedés jogszerűségét kellett vizsgálniuk, ennek során arról kellett állást foglalniuk, hogy a 351. § (2) bekezdés f) pont szerinti, a 352. § b) pontja által definiált korábbi rendszeres díjazásba beszámítható-e a felperes részére – teljesítményértékelés elvégzése nélkül – megállapított és 2015. június 30-ig, a régi Hszt. hatályon kívül helyezéséig folyósított illetményeltérítés. A Kúria rámutatott: a besorolás szerinti beosztási illetmény eltérítésére, annak magasabb, vagy alacsonyabb összegben való megállapítására a törvényhozó az állományilletékes parancsnokok számára a régi Hszt. 101. § (4) bekezdésében, az ott meghatározott keretek között biztosított jogosultságot: a rendelkezés alapján a parancsnok a beosztási illetményt „a meghatározott személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év teljesítményértékelés alapján” legfeljebb 30%-kal magasabban, illetve 20%-kal alacsonyabban állapíthatta meg. A teljesítményértékelést a Hszt. hatálya alá tartozók esetében a 82-83. §-ok és más jogszabályok alapján kellett elvégezni. A felperes Hszt. 352. § b) pontjában szabályozott korábbi rendszeres díjazását a régi Hszt. ott felsorolt rendelkezései alapján kellett meghatározni; a felperes részére megállapított illetményeltérítést a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tehette a beosztási illetmény részévé.
A Kúria korábban rámutatott arra, hogy a régi Hszt-ben szabályozott illetményrendszer kifejezi a szolgálati beosztáshoz kapcsolódó felelősséget, a hivatásos szolgálattal járó többletkötelezettséget, a rendvédelmi szerv szervezetrendszerében a szervezeti szintek (helyi, területi, országos) közötti különbséget, továbbá az illetménypótlékok útján honorált többletteljesítményt. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek (EBH2010.2259.). A Kúria rögzítette azt is, hogy a kógens rendelkezések nem értelmezhetők kiterjesztően (EBH2016.M.11.), kógens törvényi rendelkezés alkalmazásakor nem lehet az érdemi döntést analógiára alapozni (BH2016.250.). A jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy megteremt-e valamely juttatást a munkavállaló részére, és az is, hogy azt milyen feltételek előírásával teszi (BH2015.79.). A fentiek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotói döntés következtében megszűnt illetményelemek pótlásáról a munkáltató, jogszabályban foglalt rendelkezés, kifejezett ez irányú felhatalmazás hiányában érvényesen nem rendelkezhet, eltérő rendeltetésű és feltételrendszerű díjazási jogcímet – ahogyan arra a jelen ügyben sor került –, nem alkalmazhat. A régi Hszt.-ben a törvényhozó szabályozta azt, hogy a hivatásos állomány tagjának milyen esetekben nem csökkenhet az illetménye [102. § (2) bekezdés, 103/B. §], az illetménypótlékra való jogosultság elvesztésének esetére ilyen szabályozást nem alkotott. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes bevetési pótlékra jogosító munkát nem végzett, a régi Hszt.-nek nem volt olyan rendelkezése, amelynek alapján az alperes érvényesen rendelkezhetett volna arról, hogy a 2012-ben történt átszervezés folytán megszűnt pótlék elvesztését illetményeltérítéssel kompenzálja. Ezért az illetményeltérítés felperes által kért beszámításának nem volt helye.”
Megjegyezzük, hogy a fenti ügyben jelentkező hivatásos igénnyel jogi értelemben Jogsegélyszolgálatunk korábban sem értett egyet, így ilyen ügyben képviseletet nem is vállaltunk, peres eljárásra – más szakszervezettel szemben – senkit nem buzdítottunk. A Kúria ítéletére figyelemmel ráadásul a korábbi jogerős ítéletek alapján már kifizetett illetményösszegeket a BRFK akár perköltségestől és kamatostul visszaköveteli a kollégáktól.