Rendszeres kérdésként merül fel személyes vagy telefonos jogi tanácsadásokkor, illetve bírósági tárgyalásokon, hogy mit jelent a Hszt.-ben, a több helyen is felbukkanó méltányolható kifejezés. Hogyan is kell értelmezni és milyen jelentősége lehet?
Először is tényszerűen megállapítható, hogy a Hszt.-ben ez a kifejezés az alábbiakkal összefüggésben kap szerepet, jelentőséget:
1) A szolgálatteljesítési hely meghatározásakor a hivatásos állomány tagjának méltányolható érdekeit lehetőség szerint figyelembe kell venni.
2) A szolgálati beosztás szolgálati jellegének megszűnése miatt a szolgálati beosztás nem hivatásos munkakörré való átminősítése esetén a hivatásos állomány tagja az átminősített munkakörben szolgálati viszonyban legfeljebb öt évig foglalkoztatható tovább. Ennek elteltével a hivatásos állomány tagját – a hivatásos állomány tagjának méltányolható érdekét is figyelembe véve, beleegyezésével – szolgálati beosztásba kell kinevezni, vagy szolgálati viszonyát meg kell szüntetni.
3) A hivatásos állomány illetmény nélküli szabadságra vonatkozó kérelmét méltányolható egyéni indokok alapján szükséges elbírálni és engedélyezni
4) A hivatásos állomány szabadságát a tárgyév február 28-áig elkészített szabadságolási terv alapján, az érintett méltányolható igényeire is tekintettel kell kiadni.
5) A rendvédelmi szerv kérelmére a bíróság mellőzheti a hivatásos állomány tagjának eredeti szolgálati beosztásába történő visszahelyezését, ha a hivatásos állomány tagjának továbbfoglalkoztatása a rendvédelmi szervtől méltányolható okból nem várható el.
6) S talán a leglényegesebb, hogy az egészségi, pszichológiai vagy fizikai alkalmatlanság illetve átszervezés esetén a felajánlott másik beosztás, nem hivatásos munkakör el nem fogadásának a megindokolása méltányolható okból történik-e.
Az utolsó, de leggyakrabban előforduló és a beérkező kérdések zömét jelentő esetkört igyekszünk körbejárni, a méltányolhatóság fogalmát tisztázni egy konkrét peres ügy bemutatása útján.
Történt, hogy szakszervezeti kutyás körzeti megbízotti tagunk egészségügyi alkalmatlansága okán a beosztás ellátására alkalmatlan lett. Ennek következménye egy személyzeti eljárás, beosztás felajánlás, erre történő nemleges válaszadás, majd a szolgálati jogviszony megszüntetése.
Ennek során azonban nagyon nem mindegy, hogy a megszüntetés milyen jogcímen történik! Az el nem fogadás megindokolása, annak tartalma dönti el ugyanis, hogy a jogviszony megszüntetése „pénz nélküli” 2 havi lemondással történik vagy felmentéssel, mely jelen esetben 7 havi felmentési időt és 8 havi végkielégítést eredményezne. Szóval zsebre megy a válasz mikéntje.
Tagunk, akinek képviseletét már ekkor elláttuk, részletes és indokolt választ adott, hogy miért nem fogadja el a felajánlott segédelőadói beosztást. A munkáltató válasza borítékolható volt, döntése és tájékoztatása szerint ezen nyilatkozatban felhívott indokokat nem tekintette méltányolható indoknak és ezért tagunk jogviszonyát lemondással szüntette meg.
Mik is voltak tehát ezek a méltányolható indokok, mire lehet ilyen esetekben hivatkozni?
Mindenképpen tehát a korábbi és a felajánlott beosztást kell összevetni, s annak minden jellemzőjét az egyén élethelyzetére szükséges vetíteni. Így jelentősége lehet különösen a beosztások besorolásának, illetményének, a munkakörök jellemzőinek, a munkavégzési helyeknek, a bejárási lehetőségeknek, a munkaidőknek, az egyén szakmai előéletének.
Jelen ügyben megállapítható volt, hogy a munkáltató által felajánlott új beosztás tagunk részére gyakorlatilag mindenben rosszabb, kedvezőtlenebb. Az 20 év szolgálati jogviszony után is csak B-s besorolású, a jelenleginél kettővel alacsonyabb beosztás, több mint 70.000 Ft illetménycsökkenéssel, általa nem ismert és korábban nem végzett segédnyomozói jellegű munkakörrel, immár munkaidőnek se minősülő hosszabb utazási idővel és magasabb összegű ténylegesen is őt terhelő munkába járási üzemanyagköltséggel. A munkába történő bejutása – saját gépjármű használata nélkül – pedig tömegközlekedéssel egy útra számítottan több mint 2 órás lett volna. Vizsgálható továbbá a munkaidő kérdése is, hiszen nem mindegy, hogy ezen bejárások havi 12-14 alkalmat vagy hivatali munkaidő esetén 20 munkanapot érintenek. A méltányolhatóság körében hangsúlyozottan vizsgálandó tehát az egyén is, jelen esetben a 2 méter magas, izmos, örökmozgó kollégánknak nem való a felajánlott segédnyomozói jellegű és irodához kötött munkakör, mely feljelentések, panaszok felvételét végzi (így az egy klasszikus irodista), mely a korábbi körzeti megbízotti beosztástól élesen elhatárolható, hiszen utóbbi a közrendvédelmi szolgálati ágba tartozó, alapvetően közterületi jelenléttel és intézkedésekkel, rendőri küldésekkel járó beosztás. Ezen felajánlott segédelőadói beosztás tehát a tagunk érdeklődési körével, szakmaiságával, fizikai jellemzőivel és előéletével összevetve más típusú munkavégzést kívánt és eredményezett volna. Három kiskorú gyermek mellett a hajnali 5 órakor munkába indulás és késő délutáni hazaérkezés elvártsága szintén ésszerűtlen.
Összességében tehát a magasabb összegű „lelépési pénz” megfizetésének a megúszása járhatott a munkáltató szeme előtt, amikor a fenti jellemző különbségek ellenére sem tekintette méltányolhatónak a választ és annak indokait.
Természetesen a lemondás elleni panasz elutasítását per követte, amelyben a bíróság a napokban hirdetett ítéletet. Összességében az ítélet osztotta álláspontunkat, miszerint tagunk egészségi állapota nem releváns a per tárgyát képezően, hiszen nem az a per tárgya, hogy a felajánlott segédelőadói beosztás jogszerűtlen volt-e, vagyis, hogy az valóban megfelelt-e állapotának, képzettségének, végzettségének. Jelen per tárgya kizárólag az volt, hogy döntése méltányolhatónak tekinthető-e, tehát a két releváns beosztás és annak szolgálatteljesítési jellemzői összehasonlítása alapján döntése elfogadható-e, értékelhetők-e a felhozott indokai, átérezhetők-e a jelzett különbségek, azok rá és családjára gyakorolt negatív hatásai. Így értelemszerűen nem is az a kérdés, hogy elvárható lett volna-e tőle, hogy elfogadja a felajánlott beosztást, hanem az, hogy az el nem fogadásnak van-e méltányolható indoka.
Az ítélet tehát keresetünknek helyt adott, s majd tízmillió forint megfizetésére kötelezte a pervesztes munkáltatót. Fellebbezés? Mindezek ellenére is borítékolható.
dr. Tordai Gábor kamarai jogtanácsos
FRSZ JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT