Főtitkárunk az Origónak adott interjúban kiemelte, hogy az FRSZ továbbra is nyitott a Belügyminisztériummal való tárgyalásokra, céljuk pedig a magasabb bérek, a béren kívüli juttatások és a jobb jóléti feltételek kiharcolása. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a pályán tartsák a tapasztalt kollégákat, valamint vonzóvá tegyék a rendőri hivatást a fiatalok számára.
Alkalmatlan a problémák megoldására a kormány új költségvetés-tervezete a Független Rendőr Szakszervezet szerint. Pongó Géza, a szervezet főtitkára az Origón azt mondta: az amúgy is súlyos, 9 ezres létszámhiány tovább növekedhet a rendvédelmi szervnél, ugyanis az ígért, 15 százalékos béremelés még csak meg sem közelíti az igényelt 50 százalékost. Egyre több rendőr dönt a leszerelés mellett.
Azt szeretnénk, hogy ha a tárgyalások folytatódnának, és akár egy többlépcsős felzárkóztató programot készítenénk közösen a minisztériummal – mondta a főtitkár. Egy kezdő rendőr bruttó fizetése 400–450 ezer forint, márpedig az érintettek szerint ez az összeg még nettónak is kevés lenne. Ráadásul ez a fizetés nem is nagyon emelkedik, az érezhető bérnöveléshez sok évet le kell szolgálni vagy beosztást kell ugrani — magyarázta Pongó Géza.
Hogy miért éri meg egyáltalán rendőrnek menni? A főtitkár szerint egyszerűen azért, mert szeretik a rendőri hivatást.
— Magam is így kerültem a pályára, nem a fizetésért jöttem. Hozzáteszem, az, hogy mi volt 35 évvel ezelőtt, és most mi van, az két külön helyzet. Mi hivatástudatból erre tettük az életünket, viszont a mai fiatal korosztály, a 20 vagy esetleg a 30 éves máshogy gondolkozik. Neki már az a fontos, hogy abból a fizetésből, amit kap, a családját el akarja tisztességesen tartani, és fejlődni is szeretne. Ez a bérezés erre nem alkalmas. A rendőrségnél egyébként nem csak hivatásos kollégák dolgoznak, hanem több ezer rendvédelmi alkalmazott, valamint szerződéses határvadász is. Az ő bérük a minimálbér és a garantált bérminimum közelében van. Egy szakmunkás, egy garázsmester, egy adminisztratív vagy gazdasági területen dolgozó ember fizetése korábban is csak azért emelkedett, mert a minimálbér-emeléssel minden munkahelyen meg kellett emelni a béreket. Az ő esetükben bruttó 320 000–380 000 forintról beszélünk – mutatott rá Pongó.
10–15 évvel ezelőtt még évente 2000 fiatal jelentkezett, illetve még többen is. Arra is volt példa, hogy 2000 fő is járt egy évfolyamra a tiszthelyettes-képzésen. Ez a szám mára leesett egy 400 főre, és még menet közben is van lemorzsolódás. Mivel két évig vissza kell fizetni a taníttatási díjat, gyakorlatilag ezt az időt még sokan kivárják, akik a leszerelés mellett döntenek.
A pályán maradt egyenruhások vállára, akik nem szerettek le és hűen szolgálják a hazájukat rendőrként, még nagyobb teher nehezedik. A feladat ugyanis nem csökken, ezt pedig általában túlóráztatással, átvezérléssel és egyéb különböző technikákkal oldják meg a parancsnokok. A hiány többnyire a tiszthelyettesi állományban jelentkezik. Ők azok, akiket az állampolgárok az utcákon látnak. Mivel erre a munkára nagyon nagy szükség van, sok esetben egy körzeti megbízott vagy akár egy bűnügyi nyomozó is járőrtevékenységet lát el.
Kiszámíthatatlan a rendőrök élete, mert a szabadnaposokat is behívják a létszámhiány miatt
Egyre általánosabb jelenség, hogy a borzalmas létszámhiányt a szabadnapos rendőrök behívásával oldják meg. Ebből következik, hogy az egyenruhások úgy érzik, nem kiszámítható az életük: nem csupán a saját 8 vagy 12 órás műszakjukat kell ellátniuk, hanem bizonyos esetekben visszarendelgetik őket, vagyis mert mások helyett is kell dolgozniuk kell. Ez akkor is kimerítő, ha pénzben vagy más módon kompenzálják a pluszmunkát. A helyzetet természetesen az egyenruhások családja is egyre nehezebben viseli. Van, amikor a rendőrök előre tudják, hogy be kell menniük, például egy-egy meccsbiztosításra vagy külföldi államfő érkezése miatt, de sokszor megesik, hogy felhívják őket telefonon, hogy „na, gyere, ugorj be, mert… szükséges”.
Mindez óriási fluktuációhoz vezet. A kieső embereket nem tudják pótolni, a létszámhiány pedig évről évre fokozódik. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy már a felvételnél is kénytelenek lejjebb adni az elvárásokból, magyarán szólva csökken a színvonal.