Pongó Géza a Dunaújvárosi Hetilap kérdésére válaszolva elmondta, hogy egyértelműen a szakmai alapokon nyugvó, korrekt párbeszéd híveiként állnak ki az érintett munkavállalók mellett:
– Szervezetünk immár három és fél évtizede lát el a rendvédelmi és rendőrségi területen érdekvédelmi tevékenységet. Rendszeresen konzultálunk úgy a Belügyminisztérium, mint az ORFK szakmai vezetésével a munkavállalók érdekében, korrekt és hiteles szakmai párbeszédre törekszünk. Azt tudni kell, hogy a BM hazánk egyik legnagyobb munkáltatója – ezért is fájdalmas az utóbbi években tapasztalható fordulat; korábban is voltak viták, de mostanában a döntések, sőt, a gesztusok terén sem törekszik érdemi, kielégítő párbeszédre a munkáltató, sőt, mára eljutottunk odáig, hogy a gondok és problémák megismerésének szándéka is hiányzik a részükről. Márpedig álláspontunk szerint az erőpolitika, az átgondolatlan döntések helyett ezúttal is a szakmai alapokon nyugvó párbeszéd lehetne célravezető.
Dávid Tibor főtitkár-helyettes szerint a szférában dolgozók helyzete az elmúlt esztendőkben tarthatatlanná vált, a feszítő gondok a szakmai munka terén is lecsapódtak, a Covid-időszakban bevezetett leszerelési stopig évente 2000-2500 pályaelhagyó volt jellemző. A bérezés mellett a munkaterhek növekedése, a megbecsülés hiánya okán nemcsak a fiatalok mondtak búcsút vészes sebességgel és arányban a pályának, de a sok éves, esetenként több évtizedes szakmai tapasztalattal bíró „nagy öregek” köréből is sokan felálltak – márpedig az ő pótlásuk szinte lehetetlen. A főtitkárhelyettes érzékletes példával is szolgál:
– Elvárják a kollégáktól, hogy kifogástalan ruházatban dolgozzanak – ennek viszont nem biztosítják a fedezetét. Van egy juttatás, ruházati utánpótlási pénznek hívják, 15 éve ugyanakkora összeg. Másfél évtizede még lehetett belőle vásárolni – ma mire elég az a pénz?
Mindezen gondot és bajt fejelte meg a bérkorrekció hiánya a munkavállalók nem elhanyagolható részénél: országos viszonylatban összesen több mint 10 ezer fő dolgozik ugyanis az úgynevezett rendvédelmi igazgatósági szolgálati jogviszony keretében – régen ők voltak a rendőrségen, tűzoltóságon, bv intézetekben foglalkoztatott közalkalmazottak, most az egyszerűség kedvéért „riaszos” állományt alkotják –, illetve munkavállalóként. Az ő esetükben a legnagyobb a gond, állítja Orgovány Zoltán:
– A bérfeszültség mellett komoly hangulati tényezőről is beszélhetünk, sokszor előfordul ugyanis, hogy egy irodában lényegében ugyanazt a munkát végzi egy váll-lapos és egy „riaszos” kolléga – immár mérhető különbségű bérért. Ez a városban és megyei szinten is jellemző, valószínűleg országos viszonylatban is ez a helyzet – márpedig ezzel a munkáltató megmérgezi a munkahelyi légkört, akarva-akaratlanul társadalmi csoportokat állít szembe.