Független Rendőr Szakszervezet: új hangra, párbeszédre, valódi érdekegyeztetésre van szükség
„A célunk az, hogy ebben az új helyzetben visszaállítsuk a hatékony párbeszédet a szakszervezetünk, a rendőrség, valamint a Belügyminisztérium vezetése között. Új, valódi érdekegyeztetésre van szükség: igazi párbeszédre, emberközpontú gondolkozásra, együttműködő partnerségre. Ebben a szellemben kívánunk dolgozni, hogy visszaszerezzük az állomány számára a tiszteletet, a megbecsülést és a jogainkat.” Interjú Pongó Gézával, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkárával.
Őszintén hiszem, hogy az elkövetkező időszakban változások lesznek a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium területén is – de szükség is van erre. Új kihívások, új szellemiség, új gondolatok kellenek a rendészeti érdekegyeztetésben.
Mit ért új hangnem, új hozzáállás alatt?
Régebben szinte heti rendszerességgel egyeztettünk a belügyi vezetőkkel, a rendőrségi vezetőkkel különböző fórumokon, érdekegyeztető üléseken, találkozókon. Ez a kapcsolat azonban az elmúlt 16 évben fokozatosan leépült, a szakszervezet és a rendőrség szakmai vezetése közötti érdekegyeztetés minimálisra csökkent.
Mi volt az oka ennek, és van-e remény arra, hogy a szakszervezetek újra megerősödjenek?
Európában mindig is jól működött az állam, a szakmai szervezetek, valamint a munkavállalók közötti érdekegyeztetés – bár nyilván mindenhol különböző hatásfokkal. Magyarország ebben a legerősebbek között volt: a hazai szakszervezetek erős érdekérvényesítő erővel bírtak. Ez szűnt meg fokozatosan 2010-től, amikor egy tollvonással átalakították a szakszervezeti jogokat, és mindent megtettek azért, hogy ne tudjunk működni, azt remélve, hogy a szakszervezeti mozgalom elhal. Mi reménykedünk és hiszünk abban, hogy az új kormány hivatalba lépésével újra megerősödhet a szakszervezetek pozíciója.
Mit tudott tenni a szakszervezet ekkora ellenszélben?
A Független Rendőr Szakszervezet 37 éve dolgozik az állomány érdekében. Ez alatt az idő alatt különböző helyzeteket éltünk meg, de mindig igyekeztünk alkalmazkodni és stratégiát váltani, ha arra volt szükség. Elsődlegesen mindig a párbeszédre törekedtünk, a tárgyalóasztalnál szerettük volna megoldani a gondokat. Amikor ez nem ment, akkor jött el az ideje a nagy tüntetéseknek. Volt olyan év, hogy tízszer is utcára vonultunk az állomány érdekeit védve, de sajnos nem hallották meg a hangunkat. Ekkor kénytelenek voltunk ismét újragondolni a stratégiánkat: mivel érdemi párbeszédet nem tudtunk folytatni, és a jelzéseink nem jutottak el a megfelelő helyre, a jog maradt az egyetlen fegyverünk. Az elmúlt két évtizedben sorozatosan és sikeresen indítottunk akár csoportos pereket is olyan, az állomány jelentős részét érintő, kirívó ügyekben, amelyekre más úton nem kaptunk érdemi magyarázatot, amelyekben más módon nem tudunk érvényt szerezni a kollégáink érdekeinek – hát kénytelenek voltunk a bíróságokon védeni a jogaikat. Kiváló jogsegélyszolgálatunk sok ezer kollégát képviselt sikeresen, és több milliárd forintot nyert számukra a tárgyalóteremben olyan nagy percsoportokban, mint a szolgálati idővel kapcsolatos ügyek, a közalkalmazotti garantált illetményes perek vagy most a megbízási díjas ügyek.
Mik a jelenlegi, legfontosabb problémák, amelyek azonnali megoldásra várnak?
A Független Rendőr Szakszervezet májusban végzett egy anonim felmérést, amelyben a rendőrségi állományt kérdeztük arról, mely célokat és juttatásokat tartják a legfontosabbnak, és milyen problémák megoldását várnák elsőként. Kérdőívünket 8.640 kolléga töltötte ki, a válaszadók döntő része hivatásos állományú volt (kb. 70%), mellette kisebb, de érdemi arányban jelennek meg a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak (kb. 19%) és a munkavállalók (kb. 10%). A beérkezett válaszok alapján jól látható, hogy a kollégák elvárásai egyszerre szólnak az anyagi megbecsülésről, a kiszámíthatóbb mindennapi működésről, valamint a célzott, élethelyzetre reagáló támogatásokról. A felmérés legfontosabb üzenete tehát egyértelmű: az állomány számára az illetmények emelése a legfőbb prioritás. Az eredmények alapján a kollégák egyértelműen jelentősebb, egyszeri korrekciót tartanak elfogadhatónak az elmúlt évek elmaradásainak kompenzálására: a leggyakrabban jelölt mérték az 50%-os egyszeri illetményemelés.
Ez elég magasnak tűnik…
Az elmúlt 5 évben, egy rendkívül magas inflációs környezetben csak két alkalommal volt béremelés, amely jóval az infláció mértéke alatt maradt, tehát a bérek vásárlóértéke igazából jelentősen csökkent. Márpedig ez elsődleges oka annak, hogy – főleg a tiszthelyettesi állománynál – odáig jutottunk, hogy nagyon kevesen vannak a rendőrkapitányságokon, akik szolgálatot teljesítenek, és nagyon nagy a fluktuáció, a pályaelhagyás. A jelenlegi feltételekkel a fiatalok nem vállalják a rendőri pályát, hivatást. És akkor még nem beszéltünk a riaszos kollégákról – az ő esetükben még rosszabb a helyzet, mint a hivatásos állománynál. A versenyszektorban ezekben a szakmákban akár háromszor is többet keresnek a szakemberek. Csoda, hogy szinte mindenki elment, és ezekre a feladatokra a piacról kell vállalkozókat keresni sokkal több pénzért?
Mekkora a létszámhiány?
Pontos adatokat sajnos nem kapunk, ugyanakkor egyértelműen látjuk a tendenciát: jelentősen csökkent a rendőrségi állomány létszáma. Volt olyan év, hogy 1000-1500 hivatásos távozott az állományból. És ez csak a tényleges leszerelések száma, amiben nincsenek benne a nyugdíjba vonulók. Ráadásul komoly átrendeződés tapasztalható a beosztásokban is: minél alacsonyabbra megyünk, annál nagyobb az emberhiány. Alig vannak olyanok, akik az utcán járőrként teljesítenek szolgálatot – ezt a problémát tekintjük az egyik legfontosabbnak a szakszervezeti érdekképviselet során. Sok esetben körzeti megbízottak, kvalifikált tiszthelyettesek kénytelenek járőri tevékenységet végezni, de sokszor találkozunk olyannal is, hogy tisztek, bűnügyi nyomozók látnak el közterületen lévő feladatokat, akár túlmunka terhére is, mert nincs más, aki ezeket elvégezze. Ezt azonnal meg kell szüntetni, és fel kell tölteni az állományt megfelelő képzettségű megfelelően fizetett kollégákkal! Legyen becsülete a járőr munkájának, az őrmesteri, törzsőrmesteri, főtörzsőrmesteri beosztásoknak is! De ugyanúgy jellemző ez mondjuk a bűnügyi technikusokra vagy akár a közlekedésrendészeti helyszínelőkre is. Nem hagyhatjuk, hogy kizsigereljék a kollégáinkat, biztosítani kell számukra a kiszámítható munkarendet, hogy tudjanak pihenni és a családjukkal lenni. Bár egy időben zéró toleranciát hirdettek a másodállás kérdésében, látni kell azt is, hogy amíg a béreket nem rendezzük, sokak számára ez az egyetlen lehetőség. Ha pedig nem sikerül olyan munkakörbe kerülniük, ahol a munka mellett már tudnak másodállást vállalni, akkor előbb-utóbb távoznak a testülettől, mert nem tudnak megélni a fizetésükből. És akkor még nem beszéltünk azokról a rendőrcsaládokról, ahol mindkét szülő szolgálatot teljesít – a jelenlegi munkafeltételek és körülmények finoman szólva sem nevezhetők családbarátnak, és hosszú távon nem vállalhatók.
Úgy tudom, a stratégiai célok rangsorában a korengedményes nyugdíj visszaállítása és a béren kívüli juttatások átalakítása, emelése a második–harmadik helyre került.
Pontosan: 2012-ben az akkori kormány első intézkedései között szerepelt – példátlanul visszamenőleges hatállyal – a szolgálati nyugdíj megszűntetése. Ezzel gyakorlatilag megszűnt, bizonytalanná vált az a kiszámítható és tervezhető pályaív, amely az egyik legvonzóbb volt a rendőri pályában. Felszámolásával lehetetlenné vált az, hogy egy három-négy évtizedes, tisztességgel végigdolgozott pálya után megfelelő egzisztenciális biztonsággal vonulhassanak nyugállományba a kollégáink. Ez nemcsak azokat érintette rendkívül hátrányosan, akik azokban az években készültek nyugdíjba vonulni, de hosszabb távon is káros hatásai vannak. A fiatalokat is eltántorítja ez a bizonytalanság a pályától, de tetten érhető abban is, hogy viszonylag nagy számban szerel le a középkorú generáció.
Van arra esély, hogy ezt visszaállítsák?
Nyilván ez nagy falat, és nem biztos, hogy ugyanazt kell bevezetni, ami a 2010 előtti időszakban volt. Európában akkor ez szinte az egyik legjobb szolgálati nyugdíjrendszernek számított, majd hirtelen egy tollvonással az utolsók közé kerültünk e tekintetben, hiszen egy az egyben eltörölték azt. Felmérésünk alapján azonban a korengedményes nyugdíj visszaállítása a kollégák számára kiemelt jelentőségű cél, és jól körvonalazódik, milyen kereteket tartanának elfogadhatónak. A kitöltők többsége a korengedményes nyugdíj bevezetését az 50. életévtől tartaná célszerűnek. A többség emellett támogatja, hogy a szabályozás rugalmas feltételekkel (életkor és szolgálati idő kombinációjával) kerüljön törvénybe.
A béren kívüli juttatások között kiemelt jelentősége van a lakhatási támogatásnak…
Évek óta látjuk a tendenciát, hogy a fiatalok Budapesten és a nagyvárosokban egyszerűen nem jelentkeznek rendőrnek. Emiatt például a készenléti rendőrségnél vagy a főkapitányságon, illetve a kerületi rendőrkapitányságokon extrém magas a frissen végzett vidéki fiatalok száma. Megfelelő lakhatási lehetőségek hiányában ez még azoknak is megterhelő, akik hivatástudatból lépnek erre a pályára – de látnunk kell azt is, hogy ők egyre kevesebben vannak. Azokon a területeken, ahol nincs más vagy kevés a munkalehetőség, sokan az ingyenes képzés és a megélhetés miatt választják a rendőri pályát. Ám ha utána nem tudnak otthon, a családjukhoz közel elhelyezkedni, de megfelelő lakhatási támogatás nélkül Budapesten sem tudnak egzisztenciálisan gyökeret verni, családot alapítani, akkor inkább leszerelnek és választanak egy civil pályát, amivel jobban boldogulnak. Többször próbáltuk erre felhívni a rendőri vezetők és a minisztérium figyelmét, kidolgoztunk egy programot is a lakhatás támogatására, ám ez nem valósulhatott meg.
Azért erre nagyon könnyen mondhatják azt, hogy a civil pályakezdőket sem segíti senki lakhatási támogatással…
A rendőrök esetében ez két okból is problémásabb. Először is egy civil állampolgár ott vállal munkát, ahol ő akar, a rendőrnek pedig megmondják, hol kell szolgálatot teljesíteni. Tehát mondjuk egy záhonyi fiatal srácot kötelezően áthelyeznek Budapestre. Ha otthon maradhatna, valószínűleg könnyebben meg tudná oldani a lakhatását, akár a szüleinél, vagy mert vidéken olcsóbban tud albérletbe költözni, ingatlant venni. A másik ok, hogy az állományon belül a pályakezdőknél és a huszonéves tiszthelyettesek esetében – akikre a legnagyobb szükség lenne – a legalacsonyabbak a bérek. Ebből a fizetésből képtelenség akár csak egy lakáshitelt is felvenni és családot alapítani.
Úgy tűnik, van tennivaló bőven…
A feladatunk továbbra is ugyanaz lesz, mint az elmúlt 37 évben: az állomány képviselete. Ebben mi, ahogy eddig, úgy most is partnerek vagyunk, leszünk. Azt szeretnénk, hogy mind a kormányzati oldalról, mind a rendőrség oldaláról helyreálljon az aktív, rendszeres párbeszéd olyan szintű vezetőkkel, akiknek döntési jogkörük van. Magyar Péter miniszterelnök figyelmét is felhívtuk arra, hogy mennyire fontos, hogy az állam kiemelt feladatként kezelje az állományt érintő problémákat. A Független Rendőr Szakszervezet az új kormány által meghirdetett programban aktívan kíván részt venni, hogy egy jól működő rendvédelem, illetve rendőrség legyen Magyarországon.