A cím szerinti kérdés napjainkban is sokszor felmerül (pl. Karmelita), de, hogy nincs új a nap alatt azt a következő perünk története is sikeresen bizonyítja.
Történt ugyanis, hogy az egyik vidéki rendőrkapitányság épületét statikailag veszélyesnek minősítették, s az ott működő fogdát egy kormányhatározat alapján kiürítették, ideiglenesen elnevezéssel bezárták, a fogvatartottak elhelyezésére más fogdákat jelöltek ki.
Fogdaőr, fogdafelügyelő, őrparancsnok tagjaink vonatkozásában a fenti intézkedést azonban átszervezésnek nem ismerték el, így a szolgálati panaszaink elutasítását követően pert indítottunk.
Mit is kértünk? Azt, hogy kötelezze a bíróság alperest az átszervezés esetére előírt személyzeti-munkaügyi eljárások lefolytatására.
Ehhez nyilvánvalóan ismertetni szükséges mi is az átszervezés? Az átszervezés a rendvédelmi szervnél végrehajtott minden olyan, az állománytáblázat módosításával járó szervezési intézkedés, amelynek következtében a hivatásos állomány tagja által betöltött szolgálati beosztás megszűnik, vagy lényeges tartalma – így különösen a szolgálati beosztás besorolása vagy az ahhoz rendelt képesítési, képzettségi, végzettségi követelmények –, vagy a szolgálatteljesítési hely megváltozik; nem minősül átszervezésnek, ha a rendvédelmi szerv egészét vagy érintett szervezeti egységét más rendvédelmi szervvel összevonják vagy annak alárendelik, és ennek következtében a hivatásos állomány tagja más rendvédelmi szerv állományába kerül, feltéve, hogy a szolgálati beosztás lényeges tartalma nem változik, nem minősül továbbá átszervezésnek – a szolgálati beosztás lényeges tartalmának módosítása nélkül – a szolgálati beosztás megnevezésének módosítása.
Az átszervezés fogalmához kapcsolódóan elsődlegesen is megjegyeztük, hogy az állománytáblázat módosítása a munkáltató feladat- és érdekkörébe tartozó eljárás, abba tagjainknak, a felpereseknek semmiféle beleszólása, eljárási lehetősége nincsen, így annak alperesi elmulasztása felperes terhére nem írható, jogos igényét nem befolyásoló.
Ez az alperesi mulasztás hasonló ahhoz amikor a munkáltató például – a ténylegesen elvárt és utasításba adott munkaidőn túli munkavégzés ellenére – nem rendeli el írásban a túlszolgálatot és erre hivatkozással nem akarja azt megfizetni. Ilyen például továbbá az is, amikor a hivatásos tényleges foglalkoztatása más munkakörben is történik, de arra hivatkozással nem akar a munkáltató megbízási díjat fizetni, hogy nem volt szabályszerűen létesített megbízás. Mindezen és ehhez hasonló munkáltatói mulasztásokat a bírói gyakorlat rendszeresen úgy értékeli, hogy ezek a munkavállaló jogos igényét nem érintik, elmulasztásuk a foglalkoztatott jogos igényét nem annullálók, így alperesnek a saját felróható mulasztására (szervezési intézkedésének elmulasztására) hivatkozása alaptalan.
Az állománytáblázat fogalma: a rendvédelmi szerv szervezeti egységénél rendszeresített szervezeti elemeket, a rendszeresített szolgálati beosztásokat, azok besorolását, az azokban rendszeresített rendfokozatokat, valamint az azok ellátásához szükséges képesítési, képzettségi, végzettségi és egyéb követelményeket meghatározó okmány; az állománytáblázat tartalmazhatja a rendvédelmi szerv által más foglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott személyekkel betölthető munkakörökre vonatkozó adatokat is.
Az állománytáblázatnak tehát valósan, tényszerűen kell tartalmaznia a szolgálati beosztásokat (munkaköröket), hiszen szakmai indokok alapján felmérten meghatározásra került, hogy az adott szervezeti egységnél a terület méretét, lakosságszámát, bűnözési frekventáltságát alapulvéve, az adott hivatásos munkakörökből melyikre és milyen számban van szükség a rendőrségi munka ellátásához.
Így az állománytáblázat lényege a beosztások (munkakörök) és azok számának a meghatározása, s ez teljesen független az alosztály, jelen esetben Fogda- és Kísérőőri elnevezésétől, különösen, hogy az alosztály kizárólag fogdához kötött, ahhoz kapcsolódó beosztásokból áll, s kísérőőri feladatokat az alosztály nem is látott el, ilyen beosztás már nem is volt.
Hivatkoztunk továbbá arra is, hogy téves alperes érvelése miszerint a fogda, mint jogintézmény nem szűnt meg. A valóság ugyanis az, hogy mind a fogda, mint a fogdai alosztály és az ebbe tartozó állomány feladatai megszűntek.
Álláspontunk szerint tehát attól, hogy alperes a rendőrkapitányság állománytáblázatát nem módosította, erre irányuló intézkedést nem tett, a Hszt. 2. § 5. pontja szerinti „átszervezés” bekövetkezett, megvalósult, mivel felperesek a fogda bezárása óta olyan szolgálati beosztásba vannnak kinevezve, amely beosztás ténylegesen megszűnt.
Nyilvánvaló volt továbbá az is, hogy a fogda megszűnésével a fenti beosztások ellátása egész egyszerűen nem lehetséges, így e beosztásban történő feladatellátás kizárt. Ez tágabb értelemben a beosztás kiüresedését, megszűnését jelenti, de szűkebb értelemben is minimálisan annak lényeges tartalmára kihat, illetve a szolgálatteljesítési hely megváltoztatását eredményezi. Lényeges tartalma egy beosztásnak az ellátandó feladat, mely fogda, fogvatartottak nélkül fizikailag sem lehetséges. Felperesek szolgálati helye a rendőrkapitányság, míg szolgálatteljesítési helye pedig maga a fogda volt, így annak megszűnése nyilvánvalóan a szolgálatteljesítési hely megváltozásával is jár.
Jelen esetben tehát egy olyan munkáltatói eljárást kellett minősítenie a bíróságnak, amely a felperesek foglalkoztatását egész egyszerűen nem is teszi immár lehetővé, tehát az a beosztás lényeges tartalmát érintő. A Hszt. 2.§ 25. pontja alapján a szolgálati beosztás: az állománytáblázatban rendszeresített, a hivatásos állomány tagjával betölthető munkakör. Ez alapján a szolgálati beosztás leglényegesebb jellemzője a munkakör, a munkaköri feladat, melyhez képest a beosztás egyéb járulékos következményei, illetve az ehhez szükséges elvárások úgy mint a besorolás vagy a végzettségi követelmények is csak másodlagosak.
Összességében tehát a fogda bezárásával a fogdai jellegű beosztások kiüresednek, így akár egy több hónapos, ideiglenesnek nevezett bezárás is munkáltatói intézkedést igényel, hiszen enélkül jogszerű foglalkoztatás nem biztosítható. Ehhez képest azonban a valóság az volt, hogy az új fogda elhelyezésére szolgáló épület még 1 évvel később sem volt kijelölve, sőt annak (tehát a kijelölésnek) az időpontja sem ismert. Összességében tehát tényként volt megállapítható, hogy felperesek kinevezése szerinti beosztásukban jogszerűen nem foglalkoztathatók, alperes fogdai feladatokat nem végez, annak épületi biztosítottsága nem áll fenn, sőt ennek még a lehetséges új helyszíne sem ismert. Így a fentiek alapján is megállapítható, hogy a több mint 1 éve fennállt, de még alperes szerint is, a továbbiakban is bizonytalan ideig tartó állapot, a Hszt. rendszerében nem is minősül ideiglenesnek és felperes törvényes foglalkoztatása alperes intézkedését igényelte volna.
Mindezen indokokat az eljáró első- és másodfokú bíróságok elfogadva, ezekkel egyetértve kötelezték alperest az átszervezés esetére irányadó munkajogi intézkedések megtételére.
Ismerős a téma, hasonló cipőben jársz? Keresd az FRSZ Jogsegélyszolgálatát!
Budapest, 2026. szeptember 14. dr. Tordai Gábor
