A még 2019-ben elfogadott, a szülők és gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly javítását célzó uniós szabályok által elvárt követelménynek való megfelelés jegyében került sor egyebek között a Munka Törvénykönyve (Mt.), valamint a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók és rendvédelmi alkalmazottak jogállását is szabályozó Hszt. módosítására 2023. január 01-jétől.
Január 1-től változik az “apanapok” (gyermeke születése esetére az apát megillető pótszabadság) mértéke.
- A munkavállalók és a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók esetében egységesen 10 munkanapra emelkedik az eddig hatályos 5, illetve ikergyermekek esetén 7 munkanap pótszabadságok száma.
- A rendvédelmi igazgatási jogviszonyban állók esetében eltérő mértékű lett az apák pótszabadsága: alapesetben 10 munkanap, ikergyermekek születése esetén viszont már 15 munkanap.
A hivatásos szolgálati jogviszonyban állók esetében a Hszt., mint ahogy a munkavállalók vonatkozásában az Mt. a született gyermekek száma szerint nem differenciál.
Az apákat megillető pótszabadság díjazásának szabálya ugyancsak eltérő mértékű a munka- és rendvédelmi igazgatási jogviszonyban, illetve a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók esetében.
- Míg a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók és a rendvédelmi alkalmazottak a pótszabadság teljes időtartamára 100 %-os távolléti díjban részesülhetnek,
- addig a munkavállalókat az 5. munkanapot követően már csak a távolléti díj 40 %-a illeti meg.
Továbbra is érthetetlen számunkra, hogy ugyanazon jogintézmény tekintetében miért kell különbséget tenni a foglalkoztatási jogviszonyok között. Ráadásul sajnálatos módon ez nem csak az apai pótszabadság, hanem számos egyéb esetben fennálló probléma.
A gyermek hároméves koráig a jövőben évente 44 munkanap szülői szabadság illetheti meg a munkavállalókat, rendvédelmi alkalmazottakat és hivatásos szolgálati jogviszonyban állókat egyaránt.
A foglalkoztatási törvények arra vonatkozó kizáró szabályt nem rögzítenek, hogy a szülői szabadságot csak az egyik szülő vehetné igénybe. A gyakorlati alkalmazás során véleményünk szerint az is problémát jelenthet, hogy míg pl. a gyerek után járó pótszabadság, vagy az apákat megillető pótszabadság esetében kifejezetten meghatározzák a foglalkoztatási törvények a „gyermek”, illetve a „szülő” törvényi kritériumait (pl. a gyerek után járó pótszabadság esetében azt, hogy az a saját háztartásban nevelt/gondozott gyermek után jár), addig a szülői szabadság esetében a Hszt. erről kifejezetten nem rendelkezik.
A szülői szabadságra jogosultság feltétele a munka/szolgálati viszony legalább 1 éves fennállása a gyermek születésétől/örökbefogadásától számítottan.
A szülői szabadság idejére járó díjazás egységesen 10 %-os távolléti díj, csökkentve az arra az időre kifizetett gyermekgondozási díj, illetve gyermekgondozást segítő ellátás összegével.
A Hszt. hatálya alá tartozók kérhetik, hogy a szülői szabadság terhére távmunkavégzést vagy részmunkaidőben foglalkoztatást engedélyezzen a munkáltató.
Az „apanapok” illetve a szülői szabadság a 2022. augusztus 2. – 2022. december 31. között született/örökbefogadott, illetve az ezen időszakban a 3. életévüket betöltő gyermekek után is megilleti a jogosultak, de csak bizonyos időkorláton belül. Az „apanapok” esetében ez 2 hónap, vagyis nagyjából 2023. február végéig, míg a szülői szabadság tekintetében az igénybevételre június 30-ig kerülhet sor.
A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság, illetve a szülői szabadság pénzben nem megváltható.
Az illetmény nélküli szabadság esetkörei a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók esetében kibővülnek a gondozói szabadsággal. Az a hivatásos állományú, akinek hozzátartozója (szülő, gyermek, házastárs, élettárs) vagy vele egy háztartásban élő személy súlyos egészségi okból gondozásra szorul (ezt orvosi igazolással kell igazolni), évente legfeljebb 5 munkanapra mentesülhet a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A munkavállalók és rendvédelmi alkalmazottak vonatkozásában ez az illetmény nélküli szabadságos esetkör nem került beiktatásra.
A Hszt. rész-szolgálatteljesítési időben történő (részmunkaidős) foglalkoztatással kapcsolatos szabályai is módosultak, ami a hivatásos és rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottakat érinti: január 1-jétől a gyermek nyolcéves koráig, illetve hozzátartozó, közös háztartásban élő, súlyos egészségügyi okból, jelentős mértékű gondozásra szoruló személy ápolása céljából is kérhető a részmunkaidős foglalkoztatás. Az igénybevétel feltétele, a minimálisan 6 hónap szolgálati viszony fennállása.
A részmunkaidős foglalkoztatás esetkörei az idei évtől tehát szélesednek, azonban az engedélyezés tekintetében a munkáltatói mérlegelés jóval szabadabb teret kap: így pl. nem köteles a foglalkoztató másik, részmunkaidőben ellátható munkakört keresni, illetve felajánlani, ellentétben a részmunkaidő foglalkoztatás alapesetével (klasszikusan a gyermek 4 éves koráig terjedően kérelmezhető könnyített foglalkoztatás). Igaz ugyan, hogy mind már az eddig is létezett részmunkaidős foglalkoztatás, mind az idei évtől kiszélesített esetkörök egyike tekintetében sem beszélhetünk alanyi jogosultságról, vagyis úgymond „szolgálati érdekből” eddig is meghiúsulhatott a dolgozói kérelem teljesülése, de ez a bizonytalansági faktor az új, szélesebb részmunkaidős kérelmek vonatkozásában sajnos még nagyobb lesz. A dolgozói kérelem elbírálásáról a munkáltatót írásbeli, indokolással ellátott válaszadási kötelezettség terheli. Az idei évtől kibővült részmunkaidős kérelmek esetében jogszabályi előírás, hogy a kérelmet a dolgozónak indokolnia kell, illetve a hozzátartozó ápolása okán bejelentett igény esetében a súlyos egészségügyi ok fennállását igazolni is kell.
Úgymond vis maior esetére is mentesülést biztosítanak a foglalkoztatási törvények a munkavégzés alól, igaz némiképp eltérő esetköri meghatározással.
- Míg a Hszt. alapján a hivatásosok és rendvédelmi alkalmazottak esetében erre betegség vagy baleset okozta sürgős családi okból adódó vis maior esetén és évente legfeljebb kétszer, egy munkanapra van lehetőség,
- addig a Munka Törvénykönyve szerint a munkavégzés alóli mentesülésre különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt kerülhet sor, de az Mt. ennek az éves időtartamát nem szabályozza.
A Hszt. és az Mt. szabályai a tekintetben egységesek, hogy a „vis maior” miatti távollét idejére díjazás nem jár.
2023. február 01-jével további Hszt. módosítások lépnek érvénybe.
A Hszt. hatálya alá tartozók (hivatásos állományúak, rendvédelmi alkalmazottak) a munkáltatóval kötött megállapodásban az éves túlórakeretükön (hivatásosok esetében évi 416 óra, rendvédelmi alkalmazottak esetében évi 200 óra) felül további évi 150 óra önként vállalt túlszolgálatot/túlórát vállalhatnak.
A megállapodás megkötését a dolgozó kezdeményezheti, és azt bármely szervezeti egységnél vállalható, de a munkáltatót erről természetesen tájékoztatni kell.
A megállapodás határozatlan vagy határozott időre, legalább a munkaidőkeret tartamára szólhat.
Felmondani a tárgyév június 30. vagy december 31. napjával, illetve a munkaidőkeret utolsó napjával lehet.
Az önként vállalat túlmunka pénzbeli ellenértéke alapesetben 150 %-os távolléti díj, azonban ha azt pihenőnapon, munkaszüneti napon, valamint húsvét,- és pünkösdvasárnap teljesítik, úgy 200 %.
Az önként vállalt túlóra jogintézménye a Hszt. hatálya alá tartozók tekintetében várhatóan 2023. év végéig lesz hatályban.
A Munka Törvénykönyve a munkajogviszonyban állók vonatkozásában ugyancsak biztosítja az évi 250 óra túlórakereten felüli 150 óra önként vállalt túlóra lehetőségét. Az Mt. szerint azonban az önként vállalt túlóra elszámolása nem különbözik a „normál” túlórától.
A február 1-jétől hatályba lépő módosítások a megbízás, illetve a szolgálatteljesítésre vonatkozó Hszt. rendelkezéseket is módosítja. E szerint a hivatásos állomány tagja a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül köteles végrehajtani a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére meghatározott szolgálati feladatokat. Szakszervezetünk aggályosnak tartja, hogy az említett szabályváltozás a megbízás jogintézményének kiüresedéséhez is vezethet, és természetesen továbbra is jogilag megalapozottnak tartjuk – és a megbízási díj igények jogi úton történő érvényesítéséhez jogi segítséget nyújtunk tagjainknak – a kinevezés szerinti munkakörbe nem tartozó szolgálati feladatok munkáltatói utasításra rendszeresen történő ellátása esetén.
A napi szolgálatteljesítési idő hossza is változik február 1-től. Pl. a folyamatos beavatkozási, vagy intézkedési feladatok ellátására rendszeresített, illetve a részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban, továbbá ahol a szolgálati feladatok ellátása a hét bármely napján, annak bármely időpontjában szükségessé válhat, a Hszt. lehetőséget ad a napi szolgálatteljesítési idő jelenlegi 12 óra helyett 16 órában történő meghatározására. Ez nyilvánvalóan az adott időszakon belül teljesítendő szolgálati napok számának csökkenését is jelenti.
Február 1-jétől a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók vonatkozásában is bevezetésre kerül a nagyszülői pótszabadság: unoka születése esetére 5 munkanap, ikergyermekek esetén 7 munkanap a nagyszülői pótszabadság mértéke.
A hivatásosok vonatkozásában ugyancsak új jogintézmény az első házasságkötésre igénybe vehető 5 munkanap pótszabadság.
A nagyszülői, illetve az első házasok pótszabadsága a rendvédelmi alkalmazottak esetében eddig is létezett, ugyanakkor a Munka Törvénykönyve eddig se, és továbbra sem biztosítja ezeket a munkaidő-kedvezményeket.
Újfent csak ismételni tudjuk magunkat: azonos élethelyzetre vonatkozó kedvezményeket mi okból biztosítják eltérően, illetve adott esetben nem is biztosítják a különböző foglalkoztatási jogviszonyokban állók részére?
A Hszt. kártérítési eljárási szabályai is módosulnak februártól, ezzel lehetőség nyílik a jövőben, hogy még a kártérítési határozat jogerőre emelkedése előtt, indokolt dolgozói kérelemre a kártérítés mértékét mérsékelje a munkáltató.
A február 1-jével hatályba lépő Hszt. módosítás egy a Riasz.-ba átmenet óta fennálló joghézagot pótol, egyértelmű törvényi szabályt alkotva a rendvédelmi alkalmazotti jogállásba átmenetkor magasabb illetménnyel rendelkezők részére megállapított korrekciós díj csökkentésére. A Hszt. újonnan beiktatásra kerülő rendelkezése szerint, amennyiben a besorolás szerinti illetménysáv felső határa módosul, úgy az emelkedés mértékével a jövőben jogszerűen csökkenthető a korrekciós díj összege.
Mint ismeretes korábban az évi 15 munkanap betegszabadság idejére járó távolléti díj 100 % helyett 70 %-os elszámolása esetében is volt joghézag a törvényszövegben, ami miatt kb. 1,5 évig jogszerűtlenül csökkentette a rendőrség a betegszabadság idejére elszámolt távolléti díjat. Az Mt.-hez hasonló 70 %-os távolléti díj szabály aztán 2020. júliustól a Hszt.-be is bekerült. Hasonló helyzet állt fenn eddig a korrekciós díjat érintően (annak pusztán a besorolás szerinti illetmény sávhatár módosulása okán történő módosítására, csökkentésére nem volt jogszabályi felhatalmazás), amit most tesznek helyre.
A Hszt. módosítás 2023-ban is biztosítja a túlszolgálat pénzbeli megváltásának lehetőségét.
FRSZ Jogsegélyszolgálat