Hadi- vagy szükségállapot idején nem lehet szögre akasztani az egyenruhát – ezzel tisztában van, aki rendőrnek, katonának áll. Azt viszont a koronavírus-járvány – és nyomában a kormány – írta törvénybe, hogy veszélyhelyzet idején sem. A rendőrségen belül ugyanakkor évek óta feszült a hangulat: hiányzik a megbecsülés, elégtelen a létszám, sok a túlmunka. Sokan évek óta tervezik a civil életüket, kilépni – leszereléssel – utoljára június és november között tudtak. Ugyanezért manapság belépnek egy pártba, cégvezetők lesznek vagy szlovák címre költöznek. Mindezekről több legenda kering, mint ahány új párttag lesz valójában, de a szokatlan esetek mégsem egyedülállóak – írja a Népszava.
A lapnak nyilatkozatot adott az FRSZ főtitkára is. Pongó Géza elmondta, hogy a leszerelési kérelmekkel kapcsolatos jelenlegi rendőrségi gyakorlatot etikátlan röghöz kötésnek tartja, szerinte a hivatásos rendőrt nem paranccsal, hanem jobb bérrel és több megbecsüléssel kell megtartani.
Etikátlan röghöz kötés - az FRSZ főtitkárának nyilatkozata
Párthoz csatlakozó rendőrről még nem hallott, de a „legbecsületesebb trükközésnek” tartja ezt a módszert Pongó Géza. A Független Rendőrök Szakszervezetének főtitkára szerint például keringenek olyan pletykák, hogy a mindenáron szabadulni próbáló kolléga csokilopást vállalt, aztán maga jelentette a bűncselekményt felettesének – így is le kellett őt szerelni, viszont immár büntetett előéletűnek számított, és ennek nyoma marad az erkölcsi bizonyítványában. Szintén kiutat jelenthet, ha valaki a fizikai vagy mentális állapotának romlására hivatkozik, igaz, az ilyen típusú bajokat bizonyítani kell – és ha sikerül, ugorhat a jogosítvány és a fegyvertartási engedély.
Pongó trükkös esetek helyett inkább tömeges vágyról tud: becslése szerint a távozni készülő, de arra a veszélyhelyzet miatt egyelőre képtelenek több mint 2 ezren lehetnek. Ez a szám egyébként azt jelenti, nincs változás a korábbi évekhez képest, amikor hasonló számban, évente 2000-2500-an hagyták oda a testületet. Most viszont csapdába estek, sokan panaszolják a szakszervezetnek, hogy hiába adták be a leszerelési kérelmüket, azt felsőbb szintről, a kormányrendeletre hivatkozva visszautasították. Márpedig – magyarázza Pongó Géza – főként olyanok próbálkoztak, akiknek volt esélyük a továbblépésre, például kaptak egy jobban fizető civil állásajánlatot. Ezt a gyakorlatot a főtitkár etikátlan röghöz kötésnek tartja, szerinte a hivatásos rendőrt nem paranccsal, hanem jobb bérrel és több megbecsüléssel kell megtartani. Különösen most lenne szükség erre, amikor a járványhelyzet és az (amúgy láthatatlan) migráció rendkívüli pluszterheket ró a testületre. „Korábban a fiatalok mentek el, most már a 20-25 éves szolgálati viszonnyal rendelkező kollégák is nézegetik az álláshirdetéseket. Az nem jövőkép, hogy belépsz az állományba 150 ezres nettó havi bérrel, és húsz év múlva jó, ha megkeresed a 220 ezret” – egyértelműsíti a pályaelhagyók motivációját Pongó Géza. Márpedig szerinte az említett fizetési tartományban keres a mintegy 37,5 ezer hivatásos állományú rendőr 65-70 százaléka: azok a (szakzsargonban tiszthelyettesnek nevezett) egyenruhások, akik bűnügyeket derítenek fel, járőröznek, a határt védik vagy forgalmat irányítanak – egyszóval akikkel nap mint nap találkozik az átlagember. Ebben a helyzetben valóságos arculcsapásként élik meg a közrendőrök, hogy januártól lényegében a duplájára hízott az országos vezetők bére, és a megyei parancsnokok is szépen gyarapodtak. „Miközben egy vezető minimum 1,5 millió forintos bruttót vihet haza, mi azért is hiába küzdöttünk, hogy a tavaly megkapott 10 százalékos bérpótlékkal idén már az alapbérünket növeljék, noha korábban erre ígéretet kaptunk. Nem változott az éves cafetéria összege sem: a közigazgatásban sikerült a duplájára, bruttó 400 ezer forintra növelni értékét, nálunk maradt a bruttó 200 ezer” – sorolta a sérelmeket Pongó Géza. Aki szerint az sem hozza meg a maradási kedvet, hogy a vidékről nagyvárosokba vezényelt rendőrök legfeljebb 38 ezer forintnyi lakbértámogatást kapnak – ez a fizetésükkel együtt is édeskevés egy fővárosi albérlet fenntartásához (önkormányzati ingatlanba, szállóra pedig csak kevesen jutnak be).